Ne csak otthon ülj, és várd, hogy az állatod hazatérjen! Keress olyan helyi csoportokat, közösségeket vagy akár szervezeteket, amelyek segíthetnek. Keresőcsapatok szervezésével nagyobb területeket is át tudtok fésülni! Sok kutya nagy távolságokat is megtehet menekülés közben, ezért ne csak a közvetlen környék utcáit vizsgáld át!

Keresd fel a legközelebbi menhelyeket, állatmentő szervezeteket és nagyobb állatvédő egyesületeket, hogy megtudd, hozzájuk került-e a kedvenced, vagy tudnak-e valamit a hollétéről! Érdemes a távolabbi menhelyeket is felkeresni, mivel aki megtalálja az állatot, akár kilométerekkel távolabbi helyre is elviheti.

Nagyon fontos közzétenni az elveszett háziállat fényképét és leírását a közösségi médiában – az internetnek óriási ereje van! Ugyanakkor érdemes hagyományos plakátolással is próbálkozni – akár a szomszédos településeken is –, hátha valaki felfigyel rá!

Előfordulhat, hogy bár kutyája rendelkezik mikrochippel, hiba van a regisztrált adatokban, és emiatt még nem találtak egymásra. Vigye el kedvencét és az oltási könyvét állatorvosához, és ellenőriztesse az adatokat, hogy megbizonyosodjon azok helyességéről!

Ne hagyatkozz kizárólag a saját bejegyzéseidre – kísérd figyelemmel a környékbeli és a nagyobb állatmentő szervezetek, illetve közösségek oldalait és csoportjait is! Könnyen lehet, hogy valaki megtalálta a kedvencedet, és közzétett róla egy fényképet és leírást, miközben a gazdáját keresi.

Lassan és nyugodtan közelítsd meg. Ne üldözd és ne fogd meg az állatot. Figyeld, látszanak-e rajta sérülés vagy stressz jelei, és ha lehetséges, vidd távol a forgalomtól vagy a veszélyforrástól.